Az ikreink fejlődése 0-1 éves korig
Végre megszületettek várva várt ikreink.
A csecsemő fejlődésében a legfontosabb a szeretetteljes légkör, a nyugalom, a harmónia, a rendszeresség, a megbízhatóság, a gondozási teendők azonos időben és formában történő ismétlése… Ezek az alapfeltételek, és utána jön a többi 🙂
Fontos azt is kihangsúlyozni, hogy a babák tárgyi egységeket nem tudnak elkülöníteni, nem tudják mi tartozik hozzájuk, és mi a világhoz. (Az anyjukat is egynek hiszik saját magukkal.) Mindent érzékeik útján tanulnak meg, ezért nem csoda, hogy mindent a szájukba akarnak venni a babák. Ez a legegyszerűbb tapasztalási forma, hiszen már pár hónaposan a kezüket be tudják gyűrni a szájukba.
Az első hónapokban kezdi a fejét fordítani, felemelni, megtartani. 3 hónapos korára már kinyomja magát, nézelődik, esetleg már próbál fordulni, gurulni. Tekintetével követi az embereket, tárgyakat.
Eleinte ökölbe zárt kezei is a harmadik hónaptól kinyílnak, elmúlik a fogóreflex, majd 4-5 hónaposan megpróbál egy-egy tárgyat megfogni, megcseréli kezecskéiben. Legjobb barátja a keze, sokszor beszél is neki. Ám ilyenkor már elkezdődhet, hogy nem tudja elengedni a kedvenc tárgyát, és ezért sírásban tör ki.
5-6 hónapos korában már fordulhat egyik irányba, illetve felfedezi a lábait is, amiket háton fekve próbál elérni.
6-7 hónaposan mozgásában már jelentős változást tapasztalhatunk, hiszen minden bizonnyal mindkét irányba átfordul, hasról hátra, és hátról hasra is. Kúszó mozdulatokat is megtesz érdekes tárgyak felé. Sokat figyel, követi az apró tárgyakat is a tekintetével, sokat mosolyog, és gőgicsél.
9 hónapos kora körül már emelgeti a popsiját, és egyre jobban szeretne távolabbi tárgyakat elérni.
Kezd térdre támaszkodni, majd szépen kialakul a mászás a kúszás után. Eleinte egy-egy mozdulatra képes, de gyorsan megtanulja összehangolni a 2 kezet a 2 lábbal. Vigyázz Anya! Elindult a gyerkőc.
Ölben már elüldögélnek, de rövid ideig, és nem is szabad erőltetni, kitámasztani. Legtöbbször az állás után tanulják meg az önálló ülést!
Első évének végén már feláll, kapaszkodva álldogál is, de legtöbb baba még mászva közlekedik.
A mászásról később bővebben!
Egy röpke év alatt gyorsan kitágul a világ a babánk számára.
Csecsemőkori „rövidlátása” szépen lassan bővül, és már egy-egy tárgyra, arcra, mosolyra fókuszálni fog, megfigyeli azokat. 1 hónap végére már érdeklődik környezete iránt. 5-6 hetesen érdekes, csillogó tárgyakat követ tekintetével, hallja a beszédet, figyel rá és odafordul. 6-8 hetesen már különböző hangok kiadásával próbálkozik, mosolyog az anyukájára, tudatosan.
3-4 hónaposan már „magától” szopik, nem kell irányítani, ráteszi a mellre a kezét, vagy a cumis üvegre. Ekkor már hangosan nevetnek, és végig alusszák az éjszakát. ( Nem éhesek ilyenkor már, csak megszokásból esznek…)
4-5 hónaposan kezdi felismerni az idegeneket, örül, az ismerős arcoknak, sokszor megijednek az ismeretlenektől. Nem csak rámosolyog már anyukájára, ha meglátja, hanem sokszor nyújtja felé kezeit is.
Fél éves kor körül képes játékokat kezdeményezni. Véletlenül a fejére húzza a takaróját, és nevet, ha kibújik alóla. Sokszor elismételi, jó, ha partnerek vagyunk benne.
Kezdi érteni az utasításokat, ha eddig folyamatosan beszéltünk neki. Kezdi összekötni a tárgyakat a neveikkel. 9-10 hónapos korban már akár huncutul ellen is állhat, ha azt mondjuk, „Gyere”.
Szótagokat gőgicsél, valamint ha valamit nem kér, vagy nem szeret, azt tudomásunkra hozza. Eltolja, vagy akár rá is csaphat a pohárra, kanálra…
10 hónapos korában már képes egyedül inni a csőrös pohárból, vagy cumisüvegből.
Egyre önállóbb, szereti felfedezni a világot.
Első év vége felé már egy-egy szó elhagyja száját, amiket a szülők meg is értenek.
A legfontosabb.
Az újszülött, illetve a csecsemő az ébrenlét folyamatosan hosszabbodó szakaszaiban megismeri a kellemes közérzet állapotát. Ennek kulcsa, az anya gondoskodó magatartása, attitűdje.
Mi kell egy csecsemőnek?
Ne legyen éhes, ne csípje a pisi és kaki, ringassák, öleljék, ne fázzon… mindezt az anyától (állandó gondozójától) kapja.
A csecsemő megtapasztalja, hogy rábízhatja magát az őt gondozó személyre, aki mindig ugyanaz a személy. Így kezdődik a kötődés és a bizalom kialakulása, mely az elő év végére megerősödik.
Ezért az első szakaszban az anya-gyermek kapcsolat minősége nagyon fontos.
Így jön létre az az érzés – ami később megerősödik-, hogy rendben vagyunk.
Sokszor nagyon nehéz egy újszülött gondozása, hiszen nem tudjuk, hogy épp miért sír. Már kicseréltük a pelenkát, megpróbáltuk megetetni, ringattuk, mosolyogtunk, énekeltünk neki, s mégis sír… Ilyenkor ne adjuk fel. A baba érzi, hogy számíthat ránk, és ez a lényeg!
Ha érzik, hogy vagyunk nekik, és sikerül egy nyugodt légkört teremtenünk nekik, már elindultunk a siker útján!
🙂
Sok kitartás, türelem és megértés kell, nem csak az ikreink felé, hanem saját magunk felé is!
M.
Mentés
Mentés